Ma olyan volt az ég, ami a blog nevét is megmagyarázza. Kezdett beborulni és vastag, sötétszürke felhők lepték el az eget. Feltámadt a szél és csak kavarta-kavarta a port, leveleket, rázta az ágakat. Aztán hirtelen megszelídült és a felhőpaplanon átragyogott egy-egy sugárnyaláb. Arra gondoltam, az egész életem ilyen. Tele sötét gondokkal, gondolatokkal, nehézségekkel. Van olyan, amikor csak ezeket látom. De van olyan is, amikor csak a fényözönre koncentrálok, mert olyan vakítóak, annyira vonzanak, olyan erősek, hogy hiába bántja a szememet, mégis csak ezekre figyelek. Ilyen erős érzés, ahogy szeretem a gyermekeimet. A férjemet. A családomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése