Itt a folytatás: azóta sem vagyok rendben, bár hányás legalább nem volt több. Elég sokszor szédelgek, próbálok inni, folyamatosan keveset, de az evés pillanatnyilag nem az igazi. Nem is kívánom, nincs is kedvem enni. Eddig olyan 1.5 kg-t fogytam. Tegnap már lecsúszott egy fél kistányérnyi petrezselymes krumpli, este pedig egy kifli kefírrel. Elég mérges is vagyok, mert úgy érzem, most is magamra vagyok hagyva, mert L. egy kicsit sem erőlteti meg magát, hogy mentesítsen. Akkor lettem a legdühösebb, amikor bejött a kórházba és megkérdezte, hogy tényleg ennyire rosszul vagy? Csöpögött az infúzió....és visszakérdeztem, hogy szerinted jókedvemből fekszem itt? Mondtam, hogy inkább menjen el, erre nincs szükségem, hogy ilyenkor is idegesítsen. Persze nem győzött szabadkozni, bocsánatot kérni, de ha nem lettem volna olyan gyenge, biztos nekiugrok. Mi a fenét képzel????? Még mindig dühös vagyok rá, egyre jobban ellök magától ezekkel a baromságokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése