Holnap lesz egy kisebb műtétem. A nyakamon ugyanis van egy csomó, amit egyszer már leszedtek....de visszanőtt a piszok. A szövettan szerint jóindulatú histiocytoma fibrosum atypicum, ami hajlamos a kiújulásra. Örül a szívem, nem is hiányzott más, mint egy újabb nap a kórházban. Na mindegy, holnap megcsinálják és kész. Nem félek egy cseppet sem.
Nem voltunk végül kirándulni, egy nap miatt nem volt kedvem felpakolni a fél házat. A holnapi program miatt lemondtam a pszichológust is. Már 3-szor voltunk A.-sal, játékterápia volt az előirányzott elfoglaltság. Játszani nem igazán volt hajlandó, de irányítani lehet a figyelmét a játékkal, könyvvel. Beszélget is vele, kérdésekre válaszol, de nem mozdul a közelemből. Azt mondta a pszichológus, hogy gondoljuk át a csoportváltást, ha olyan óvónőt kaphatna, aki amolyan tyúkanyó típus, mert fokozottan igényli a törődést, foglalkozást. De fontoljuk meg azt is, hogy ezt a csoportot már ismeri valamennyire, vannak ismerős gyerekek, van saját helye....és lehet, ha ebből is kiszakítanánk, az még nagyobb trauma lenne számára. Szóval, nem igazán vagyunk előrébb. Azt is mondta, hogy mindenképpen jó lenne, valamilyen sportra beíratni, ahol közösségben lenne, szabályok lennének. Egyetértek, járatni akarom úszásra, vagyis vízhez szoktatásra. Ez játékos tornát jelent a medencében, együtt más 3-4 évesekkel. Más ebben a porfészekben nincs, semmi olyasmi, amire egy ilyen korú gyerkőcöt vinni lehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése