Tegnap tudtam meg, hogy egy kedves barátnőm 5 év próbálkozás után babát vár.:) Nagyon örülök neki, végre beköltözött a Csoda hozzá is. Vagyis, hozzájuk.:) Már elterveztem, hogy neki fogom adni a terhesruháimat, mert nem valószínű, hogy nekem valaha még szükségem lesz rájuk. Kicsit pedig melankolikus is lettem azért, mert felidéződött bennem, amikor én is babákat vártam. Amikor A.-sal teherbe estem, a munkahelyi wc-ben csináltam egy tesztet. Egyszerűen nem értettem, miért nem akar megjönni már, pedig akkor kezdtem volna a stimulációt. Amikor láttam, hogy kezd előtűnni a második csík és egyre erősebb lesz, visítottam egy olyat...csodálom, hogy nem hallotta meg senki. P.-vel pedig tudtam, hogy abban a ciklusban sikerült. A luteális fázisom mindig 12 nap, sosem több, így amikor a 13. nap elkövetkezett, akkor biztos voltam benne, hogy már nem vagyok egyedül. Elbattyogtam a Rossmannba, vettem egy tesztet....és azonnal 2 erős csíkot mutatott, amikor megcsináltam. Örültem és az öröm közben elfogott a rémület is....arra gondoltam, hogy mire vállalkoztam, még egy szülés, a testi változások, a lelki folyamatok....amikor csak Danone reklámot láttam, menetrendszerűen elbőgtem magam. Sírtam, ha láttam, hogy örül valaki, ha sírtak körülöttem, ha győztek a magyarok, ha szomorú volt a film, vagy egyszerűen csak azért, mert arra gondoltam, hogy lesz még egy jó illatú gombócom. No, azóta változott a helyzet, a Danone reklámokon már nem sírok. A többi meg...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése