Ma jól kezdődött a nap...hajnali 3/4 3-kor. A. ordított, rosszat álmodott. Egyre csak hajtogatta, hogy nem akajsz menni oviba, féjsz, megijedtéj..... Reggel 6-kor sikerült annyira megnyugodnia, hogy nagy keservesen visszaaludt....és húzta is a lóbőrt egészen fél 10-ig. Felhívtam az óvodát, hogy nem megy ma, úgy gondoltam, teljesen felesleges. Hallottam az óvónő hangjában a kétkedést. Legszívesebben megráztam volna telefonon keresztül, hogy akármennyire nem hiszi, akkor is ez történt, örüljön, hogy nem megy és nem kell egy hullafáradt, nyűgös gyerekkel foglalkoznia. Az elmúlt napok alapján úgy döntöttünk, hogy nem megy nyáron oviba, megpróbáljuk ezt a pár hetet a lelki helyrerázásnak szentelni, hogy szeptemberben könnyebben, kicsit acélosabban tudja kezdeni a közösségi életet. P. pedig valószínűleg bölcsibe megy. A szívem szakad meg érte, hogy ilyen picin be kell adnom....de úgy néz ki, lenne itt helyben munkahely....és ha most nem ragadom meg a lehetőséget, akkor elúszik. A mostani munkahelyem 40 km-re van tőlünk, ez minden nap 2 óra ingázás. Szóval, valamit valamiért.:( De persze, csak akkor hiszem el, ha a kezemben lesz az aláírt szerződés. Addig a történések valószínűsége számomra, mint megrögzött kétkedőnek-gyanakvónak-szimatolónak 0.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése