Ma reggel úgy éreztem, mindentől idegbajt kapok. Ez a kialvatlanság kezd teljesen kikészíteni, egyre jobban kifordulok önmagamból. Semmi türelmem sincs a gyerekekhez, emiatt pedig külön utálom magam és bűntudatom van. Nincs kedvem a férjemmel sem beszélni, ha mégis kérdez valamit, akkor türelmetlenül, ingerülten válaszolok....nem jó ez így, tudom én, de már ölni tudnék egy kis pihenésért. Segítségem nincs és hiába van A. délelőtt oviban, akkor próbálok haladni valamerre, mert ha mindketten itthon vannak már, akkor sosem jutok sehova. A folyamatos fáradtságot pedig szénhidráttal ellensúlyozom, egyfolytában csipegetek valamit. Per pill éppen müzliszeletet. Ez is agyoncukrozott persze, de őszintén szólva, egyáltalán nem érdekel. Tulajdonképpen nincs a súlyommal semmi gond, mert szülés után 2 hónappal már ugyanannyi voltam, mint a terhesség előtt. 12 kilót szedtem fel, abból a szüléssel rögtön leugrott 9. Inkább az a gond, hogy a rengeteg magzatvíz miatt a bőröm kitágult és most lóg a hasamon, mint egy kenguru erszénye.:( Most ennyi időre ültem le, míg P.-nek kész lesz a cukkinifőzelék, kíváncsi vagyok, hogy fogadja majd. Jó alaposan összetörtem neki, mert foga még nincs egy szál se.:) Délutánra kéne valamilyen program, de ez elég nehézkes, mert A. legújabb bolondériája az, hogy nem hajlandó akkor a játszótérre menni, ha van ott más gyerek is....Így többnyire fel-alá vágtatunk a városban, mint az őrültek, toljuk a babakocsit örökké, megyünk úttalan utakon, amerre visz a lábunk.....:S:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése