Nemsokára jön haza A. az oviból, P. pedig alszik, úgyhogy kihasználtam az alkalmat, hogy írjak pár sort. Anya ma várta a szövettan eredményét, de még mindig nincs kész....eléggé felhúzta magát, puffogott, amit nem is csodálok. Ez a várakozás idegőrlő.
Tegnap sütöttem egy jókora tepsi kenyérlángost, nagyon jól sikerült, el is fogyott az egész. Azt terveztem, hogy ma kakaós csiga lesz A. kedvéért, de úgy elszöszöltem az időt, hogy már nem kezdtem neki inkább. Holnap is van nap.;)
Olyan borongós az idő, semmi kedvem a házimunkához. Legszívesebben kint lennék, ülnék egy kávézó teraszán...
Két napja kezdtem el ezt a bejegyzést, de nem sikerült befejezni. Tegnap megjött Anyának a szövettan....a sentinel nyirokcsomóban találtak egy 2.1 mm (nem elírás) nagyságú áttétet...úgyhogy június 5-én újabb műtét, ezúttal a nyirokcsomókat távolítják el. Megint megzuhantam, megy a hasam non-stop, ő pedig nem akar róla beszélni, sőt, úgy veszem észre, a kérdezősködésem idegesíti. Meg is mondta, hogy ezen túl kell lenni és pont, téma lezárva. Féltem nagyon. De azt is mondta a múltkor, hogy neki könnyebb úgy, ha nem látja a kétségbeesett arcomat....szóval megpróbálom türtőztetni a pánikot. Egyébként sem igazán jellemző rám. Éjszaka nem aludtam és közben olvastam egy idézetet. Kossuth mondta, hogy "soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni". Ezt igyekszem jól az eszembe vésni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése