Ma reggel egy cumikereső nyüsszre ébredtem fel. Tegnap pedig arra, hogy két meleg karocska fonódik a nyakam köré és valaki a fülembe suttogja: jégy szíves, ma nem akajsz menni az óvodába. Kissé félálomban még arra gondoltam, milyen jó így felkelni.
Anyák napja van, voltunk köszönteni a mamákat. Egy hete azt vizionáltam, nem lesz már kihez mennem. Egyfolytában Anya járt az eszemben, azon morfondíroztam, töprengtem, imádkoztam, hogy minél jobban vészelje át a műtétet. Négy hete tudtuk meg, hogy mellrákja van. Invazív ductalis carcinoma. Azóta csak erre tudok gondolni szinte, minden más háttérbe szorult. Még a gyerekek is. Próbáltam ugyanolyan lenni, mint egyébként, de persze érzik, hogy valami működik láthatatlanul a háttérben. Ennek megfelelően A. mindenért nyafogott, P.-t pedig le sem tudtam tenni. L., a férjem, javasolta, hogy hozzuk el a kengurut, hátha az segítene. Hmmm, belegondoltam. Nyolc kilót cipelni...őszintén szólva, nem fűlt hozzá a fogam. Arra jutottam, hogy inkább többször játszom vele rövidebb etapokat, közben pedig próbálom végezni a szokásos dolgaimat. Nem szoktam unatkozni. A. 3 éves múlt, P. 7 hónapos. Igencsak át kellett értékelnem az idő fogalmát, mióta P. megszületett. Főleg az utóbbi napokban, hogy minden rendben legyen, mire Anya hazakerül a kórházból, főzzek, vezessem a saját háztartásomat, vigyem A.-t az oviba, bevásárlás, stb.. Az egész végtelen mókuskeréknek tűnik.
Pár napja elmentünk kirándulni a környéken, készült pár fotó rólam is közben...és egészen megrémültem, mikor megláttam önmagam. Ilyen öreg, karikás szemű, kövér vagyok? A hajam lógott, mint a savanyú káposzta és sápadt voltam, mint egy kísértet. Nagyon elhanyagolt háziasszony külsőre tettem szert és ez igazán nem válik dicsőségemre. Tudom, el kellene menni fodrászhoz, kozmetikushoz, minden olyan helyre, ahol tatarozással foglalkoznak. De ehhez két dolog hiányzik: a.) idő - és ez hiányzik jobban, b.) pénz. Végül arra jutottam, hogy akkor próbálok valamit kezdeni a kinézetemmel, amikor csak P. van itthon. Arcgőzölést tudok csinálni kamillateával és kotyvasztok házilag pakolásokat. Vagy veszek párat. Magamat ismerve, inkább ez utóbbi várható.
Persze, ezt most elhatároztam, de közben megint rám tört az elcsigázottság....el tudnék aludni a laptop előtt.
Villog kint a fény, hidegfront utáni szél borzolja a fákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése