Már hetek óta tart a huzavona az ovi körül. Melyik csoportba vihetem, hol van hely, hol nincs, miért nem hagyom ott, ahol eddig volt, de tényleg ennyire nem kedveli az óvónőt, de vigyük vissza, majd megtörik, de így-úgy-amúgy. De én nem akarom, hogy megtörjön, nem akarom, hogy visszakerüljön abba a környezetbe, amit gyűlöl. Tegnap kaptam meg egy rakás fényképet, az egyiken pont az ovis Mikulás ünnepség volt....A. ránézett a képet, rágni kezdte a körmét és elfordult. A képen ő volt, az a bizonyos óvónő és a Mikulás. Kérdeztem, hogy már nem akarod nézni a képeket? Leült az ágy szélére és csak annyit suttogott, hogy tedd el azt a képet anya. Hogy mondhatják azt, vigyem vissza abba a környezetbe? Nyilván azért, mert nem hiszik el, hogy mi a helyzet, hogy hiába meséltem el, milyen reakciói vannak, elkönyvelték problémás esetnek, engem pedig hisztis anyának, aki picsog mindenen. Mindenesetre, azt elérték, hogy egyre dühösebb vagyok. Holnap megyünk megint pszichológushoz és ki fogom kérni a szakvéleményt is írásban. Azzal felszerelkezve elmegyek szépen ismét a vezető óvónőhöz (bár tegnap este is éppen ő üzente, hogy csak abban a csoportban van hely) és az ő főnökéhez. Ha kell, bemegyek a polgármesterhez, a jegyzőhöz. Elegem van abból, hogy mindenfelé csak falakba ütközünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése