Nagyon nehéz időszakot élünk át. Három hete orvoshoz vittem a gyerekeket. Megnézte őket, aztán vizsgálat után mondta, hogy szeretné, ha a kicsit elvinnénk gyermekneurológiára. Nagy a fejkörfogata és még mindig lemaradás van a mozgásában, nézzék meg. Megkérdeztem, mire gondol, mire azt válaszolta, hogy semmire, csak szeretne biztosra menni. Tudtam, hogy hazudik. Hazajöttünk, kaptam a telefont és szereztem időpontot. Rengetegen voltak aznap, sokat kellett várni. Szegénykém borzasztóan nyűgös volt, a vizsgálatot végigüvöltötte, megtapogatták, nyomkodták, hajlítgatták, ütögették....Aztán volt egy koponyaultrahang: mindkét oldalon kifejezetten tág oldalkamrák, átmérőjük 4 cm, a III. agykamra 1.98 cm. Diagnózis: hidrocephalus congen. Vagyis veleszületett vízfejűség. Azt hittem, elájulok, mikor ezt meghallottam. A neurológusnő kapta a telefont és felhívta a debreceni gyermekklinikát. Másnapra kért nekünk időpontot, azt mondta, szükséges lesz egy koponya MRI, hogy eldöntsék, milyen beavatkozás szükséges. Néztem kábán, erre megsajnált, látszott rajta, aztán annyit mondott, hogy édesanya, sajnos, nem az a kérdés, hogy kell-e, hanem már az, hogy milyen típusú operációra van szükség. Megköszöntem a rossz hírt és nem tudtam elhinni, hogy az én gyerekemről van szó. Reggel aztán elutaztunk Debrecenbe. Már vártak minket, ott is volt egy vizsgálat, ultrahang. Nagyon szimpatikus doktornő fogadott minket, valahogy azonnal megnyugodtam tőle. Megérdemli, hogy leírjam a nevét: Dr. Nagy Andrea. Igazi, régi vágású, klasszikus orvos, a professzionálisság lengte körbe. Szigorú volt, minden részletre kiterjedt a figyelme. Bármit kérdeztem, válaszolt, de azt is megmondta nyíltan, hogy van még olyan kérdés, amire pillanatnyilag nem szeretne válaszolni. A koponyaultrahang itt újabb fejleményt hozott: az eddig tudott adatok mellett egy 5x6 cm-es echoszegény képletet mutatott, amiről nem lehetett eldönteni, hogy ciszta-e vagy feltágult IV. agykamra. A legrosszabbra gondolva megkérdeztem, hogy daganat is lehet? Azt felelte, csekély a valószínűsége, annak más jelei is lennének, illetve a gyerek nem lenne ilyen jó állapotban. Maximálisan éreztem rajta, hogy segíteni akar a kicsin és az is észrevehető volt, hogy imádja a gyerekeket. Soron kívül megszervezték az MRI-t, pontos utasításokat adott, hogyan menjünk oda, mikor, mit adhatunk enni a kicsinek, hová menjünk az eredménnyel. Arra is felkészített, hogy nem biztos, hogy hazamehetünk az MR után. Senkinek nem kívánom a következő pár napot, a folyamatos rettegést, a sírógörcsöket, a teljes apátiát, ahogy néztünk a játszó manót, ahogy gagyogott, püfölte a békáját....Én közben ráfeküdtem a keresőre...bár ne tettem volna, olyan dolgokról olvastam, hogy utána a hányinger kapott el a fuldokló sírás miatt. A hír az egész családot kikészítette, egyedül apukám mondogatta, hogy semmi baj sem lesz. A többiek szintén teljes letargiában voltak.Foly.t köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése