Eltelt idő.

Jó régen nem írtam....igazság szerint most sincs túl sok kedvem. Tavaly november óta csaknem egy év telt el. Augusztusban voltunk kontrollon, mindent rendben találtak. Az agykamra-tágulat visszább húzódott, és túlnyomás sincs P. fejében (kopp-kopp-kopp, a babona miatt). Megtanult járni, így 21 hónapos kora óta önállóan, vezetés nélkül sétál. Most próbálkozik már a futással, páros lábon ugrással, de erre még kell idő. Főleg, ha azt nézzük, hogy járni átlagosan 1 éves korban kezdenek a babák, futni pedig 2 éves koruk körül, így P.-nek még van erre bőven ideje, hiszen az ő mozgásfejlődésre lényegesen eltér (nem rosszindulatú kifejezés) az átlagos gyerekekétől. Járt bölcsődébe is.....ahonnan egy hete kitették. P. ugyanis, ha figyelmet szeretne és az akaratát szeretné érvényesíteni, a fejét bevágja, amibe tudja - padló, fal, stb.. Itthon nem csinálja és szerencsére nincs mentális baja semmi, de a bölcsődében közölték, hogy szerintük pedig van, ezért egyik napról a másikra felbontották a megállapodást. Magánintézmény, megteheti, de nem ebben a formában és főleg nem olyan címszóval, hogy márpedig szerintünk van baja és kész és szakellátásra szorul. Hiába mondtam, hogy Mo. egyik legjobb gyermekneurológusa kezeli és orvosi igazolásom van arról, hogy nem igényel különleges bánásmódot, sem szakellátást, nem változtatott a tényen, hogy egyik napról a másikra kirakták és oldjuk meg, ahogy akarjuk - mindketten munka mellett és egy ovis nagyobbal. Ezzel viszont még nincs ez az ügy lezárva, nem fogom hagyni, hogy a gyermekemet megbélyegezzék, meghurcolják, hogy azt terjesszék róla, nem normális. 

A.-sal szerencsére pozitív változás van. Sok huzavona után sikerült átvinni egy másik óvodába, ahol jól érzi magát, van barátja és szereti az óvó néniket. Jó a kedve, kezelhetőbb, bátrabb, nyitottabb, de a szabálykövetésben még van fejlesztenivaló.